Vizek fotózása: hazai vizeken

Az elmúlt nyáron hazai vizeink szerelmese lettem.

Mindig is irigykedve figyeltem azokat, akik ügyesen, magabiztosan mozognak a vízben. S bár ezt továbbra sem mondhatom el magamról, közel sem úszok úgy, mint a hal; de ennyi időt, mint az idén, még sohasem töltöttem vízben, vízen, vízparton. Ráadásul úgy, hogy annak minden percét élveztem: azt is, amikor égetett a nap, azt is, amikor viharzott a víz és azt is, amikor húztam az evezőt. És persze a vizek fotózása sem maradt el.

A vízi kaland augusztus elején a Balatonnal indult, ahol is a nyár legforróbb hetét sikerült kifognom. A Fertő-tónál mindössze egy napfelkelte erejéig jártam, viszont a Velencei-tónál ismét több napot töltöttem. A Duna zárta a sort: Szigetszentmiklós és Dunabogdány térségében kenuztam.

Rég voltam ilyen barna, mint ezen a nyáron.

Gyerekkoromban hétvégenként a közeli Szajki-tavakhoz vagy a Balatonra kirándultunk, de akkor nem érintett meg úgy a víz, ahogy felnőttként.

Ez a vonzalom igazából a tengereknek köszönhető. Amalfi partjainál kezdődött 2002-ben és folytatódott a horvát Adrián. Tunéziában, megpillantva a Földközi-tengert könnyek szöktek a szemembe. Bulgáriában a Fekete-tengert tényleg feketének láttam. Valójában nem láttam semmilyennek, csak a zúgását hallottam, mivel éjszaka értem le a vízpartra. Később persze találkoztunk napvilágnál is, de az első élmény a feketeségéhez kötődik. Évek múltán sétáltam az Atlanti-óceánban Marokkónál, az öbölben Dubajnál és megmártóztam a tengerben Phuketen.

Az idei nyáron hazai vizeinkkel kötöttem szoros barátságot. Lehet, hogy előbb világgá kellett mennem, hogy ez megtörténjen?

A Velencei-tónál annyi szudaszép, romantikus naplementés felvétel sikeredett, hogy ennek külön blogot szentelek a későbbiekben.

Gárdonyban egyébként a GO Surf szörf- és katamaránkölcsönző megbízásából is készítettem fotókat.

Nem hátrány, ha találkozik a kellemes a hasznossal.

2017. november 2.

Tetszik az oldal? Kövess a Facebookon! » Irány a FACEBOOK

Tetszett a cikk? Lájkold és oszd meg! Köszönöm.