Esküvőt fotózni hálás dolog.
Egyrészt azért, mert jó esetben egy életen át a fotóim idézik fel a pár számára a nagy napot. Látják majd gyerekek, unokák…
Másrészt pedig – és főleg ezért – az ott megjelenő, felbukkanó, előtörő érzések miatt.
A síráshoz általában a szomorúságot, a bánatot társítjuk, pedig vagy úgy, hogy sírni jó.
Minden esküvő más és más. Van mókás, van komoly, kicsi, nagy, sokféle, de számomra a legkedvesebb: amikor megjelennek a mély érzelmek.
Mónika és Sándor esküvőjén, a polgári szertartáson – az anyakönyvvezető valóban megható szavai hallatán – könnyek szöktek a menyasszony szemébe. És én csak álltam, néztem és a könnyeimmel küzdöttem. Ahelyett, hogy megnyomtam volna az exponáló gombot. Bár, lehet, épp így jó, hogy arról a töredékpercről nincs fotó. De beégett mélyen valahol…
Remélem, Mónika nem neheztelsz rám, hogy kimaradt a sorozatból ez a pillanat. És remélem azt is, hogy amikor e sorokat olvasod, a szemed sarkában megjelenik egy könnycsepp.
Ezt kívánom minden menyasszonynak: boldog könnyeket!
20+ éve fotózom. Szerencsésnek tartom magam, hogy a fotográfia számtalan területén kipróbálhattam magam: a portréfotózástól a riporton át a színházi fotózásig, az esküvőfotózástól az enteriőrök, tájképek fotografálásáig. Meggyőződésem, hogy a szépség, a harmónia mindenütt és mindannyiunkban ott van. Célom, hogy fotóimmal megmutassam ezt.