Amikor sírni jó

Esküvőt fotózni hálás dolog.

Egyrészt azért, mert jó esetben egy életen át a fotóim idézik fel a pár számára a nagy napot. Látják majd gyerekek, unokák…
Másrészt pedig – és főleg ezért – az ott megjelenő, felbukkanó, előtörő érzések miatt.

A síráshoz általában a szomorúságot, a bánatot társítjuk, pedig vagy úgy, hogy sírni jó.

Minden esküvő más és más. Van mókás, van komoly, kicsi, nagy, sokféle, de számomra a legkedvesebb: amikor megjelennek a mély érzések, érzelmek.

Mónika és Sándor esküvőjén, a polgári szertartáson – az anyakönyvvezető valóban megható szavai hallatán – könnyek szöktek a menyasszony szemébe. És én csak álltam, néztem és a könnyeimmel küzdöttem. Ahelyett, hogy megnyomtam volna az exponáló gombot. Bár, lehet, épp így jó, hogy arról a töredékpercről nincs fotó. De beégett mélyen valahol…

Remélem, Mónika nem neheztelsz rám, hogy kimaradt a sorozatból ez a pillanat. És remélem azt is, hogy amikor e sorokat olvasod, a szemed sarkában megjelenik egy könnycsepp.

Ezt kívánom minden menyasszonynak. Boldog könnyeket!

Budapest, 2017. augusztus 15.

Tetszik az oldal? Kövess a Facebookon! » Irány a FACEBOOK

Tetszett a cikk? Lájkold és oszd meg! Köszönöm.