Bevallom őszintén, nagyon tetszett Kriszti és Zsolti spontaneitása: mindössze két héttel az esküvő dátuma előtt tűzték ki a nagy napot.

Két év jegyesség után egyik napról a másikra döntöttek úgy, ők most gyorsan összeházasodnak. Csütörtökön találkoztunk, hogy megbeszéljük a fotózással kapcsolatos dolgokat, teendőket: helyszín, időpont, menetrend, kellékek, stb. A menyasszonyi ruha ekkor már megvolt, de a vőlegény öltönye még az üzletben. Az utolsó pillanatban, pénteken este azonban ez is megoldódott. Valójában olyan végtelen nyugalom áradt a párból, szemernyi kétségem sem volt, hogy nem hoznak össze mindent időben.

Csütörtökön még kérdéses volt az esküvői ebéd helyszíne. Mivel szűk családi körben tervezték az eseményt, nem volt szükség nagy helyiségre. A javaslatom alapján a Kardamomra esett a választásuk, ahol igazán egzotikus élményben volt része a násznépnek. A Kardamom egy szíriai kávézó autentikus közel-keleti bútorokkal berendezve, bőséges kávé-, tea- és vízipipa-kínálattal. A tulajdonosnak a közelben van a Papa Gyrosa nevű gyorsétterme, így az esküvői menü elkészítése nem okozott gondott; ráadásul igazán különleges fogások, a szíriai konyha remekei kerültek az asztalra.

A polgári szertartás helyszínéül a Barabás-villát választotta a pár, így a kreatív fotózásra a villa hátsó kertjében kerítettünk sort. Az árnyas fák, padok, a sok zöld felület szép hátteret biztosított a felvételeknek.

Már megismerkedésünkkor kiderült, hogy az átlagnál sokkal lazább, rugalmasabb párral van dolgom, és ez a fotózáskor is megmutatkozott. Úgy gondolom, hogy minden pár egyedi, más és más, de a mostani fotózás minden képzeletemet felülmúlta. Mivel a vőlegény ipari alpinista, a karabiner kihagyhatatlan kellék volt, ill. egyszer csak azon kaptam magam, hogy a menyasszony a vőlegény nyakában landolt. Spontán esküvő, spontán fotózás.

Végezetül Kriszta szavai, amelyeket ezúttal is nagyon köszönök:

„Zsuzsát ismerősünk ajánlotta és már az első kedves e-mail váltás után tudtam, hogy személyében jó kezekre bízzuk magunkat. Merthogy az esküvői képek azok, amik egy életre emlékeztetnek bennünket a napra, amikor Zsoltival hivatalosan is egybekeltünk. Tudtuk, hogy az esküvőnk rólunk fog szólni, és nem akarunk semmilyen elvárásnak megfelelni. Esküvő előtt két nappal beültünk egy kávézóba beszélgetni, ismerkedni Zsuzsával. Akkor még nem volt lefoglalva az ebéd helyszíne. Mit mondjak, kéthetes esküvőszervezésnél ez megesik! Ekkor Zsuzsa egy szír étterem-tulajdonos ismerősét ajánlotta, akivel pár perc múlva már beszéltünk is telefonon.
Nem volt kérdés, páros fotózást is kértünk. El lettem halmozva jótanáccsal, milyen kellékeket hozzak a fotózásra, amik később tényleg hasznosnak bizonyultak. Zsuzsa mellett szabadjára engedhettük a fantáziánkat, és könnyedén alkalmazkodott hozzánk. Bolondoztunk, kacagtunk, jól éreztük magunkat, és ez a képeinken is látszik.”