Portrék Timiről

Ez most egy rendhagyó blogbejegyzés lesz, ui. olyan kedves, érzelmekkel teli e-mailt kaptam Timitől, a modellemtől, hogy jobbnak láttam, ha helyettem ő maga meséli el szabadtéri fotózásának történéseit, élményeit.

Timi Tatán lakik. Ez a város nekem is a szívem csücske, így eszembe se jutott, hogy budapesti helyszínt javasoljak, inkább én utaztam a vizek és parkok és mindenféle természeti szépségek városába.

Következzék hát Timi fotózásának története az ő megélése szerint:

Vasárnap reggel már gyermeki izgatottsággal vártam az előttem álló órákat. A közös készülődés, ráhangolódás is nagyon kellemes volt, már ekkor éreztem, hogy Lelkeink egy nyelvet beszélnek. Igazából a smink mennyisége, a ruhák színe tekintetében is egy hullámhosszon voltunk Zsuzsával. Így indultunk neki az Angolparknak, a kissé szeles, borús időjárásban. Több helyszínt is kiválasztottunk, és az első kattintástól az utolsóig (kb. 100), percről – percre egyre jobban élveztem! Zsuzsa végig törekedett a maximalizmusra, én pedig félredobva tanári lényemet, szerepet cseréltem, és lettem együttműködő, szófogadó gyermek. Átadtam magam a természetnek, a szabad alkotásnak. Zsuzsa nagyon finoman irányított, formált, és közben én is végig érezhettem a szabadságomat. Nem törődve a szeles, esős 12 fokkal, engedtem magam kinyílni az áprilisi virágokkal, színekkel. Eggyé váltam velük. Levetkőztem a gátlásaimat. Ja, azok nincsenek is. Na, jó! Vannak! Rengeteget mosolyogtam, nevettünk közösen is. Jó érzés volt az elismerő szavakat hallani, mind a képek látványát, mind a viselkedésemet, türelmemet illetően! A türelem szakmai hozomány, gyógypedagógusként pedig tudom, hogy milyen ösztönző ereje van 1-1 dicséretnek, elismerő szónak. Újabb energiaáramlatok szabadultak fel bennem e szavak hallatán. Természetesen simogatták a Lelkem. Azt gondolom, hogy rendelkezem kellő önismerettel, de a portrék készítése során feltárult egy olyan belső én is, akit jó néhány éve mélyen rejtegetek. Megismertem valódi önmagam. A kész képeket nézve ámultam és bámultam, elmélyültem magamban. Ez talán most kezdete valaminek, mindenesetre egy új fejezet az életemben, lelkemben. Talán sosem tudom szavakkal kellőképpen kifejezni hálámat Neked, Zsuzsa, hogy lehetőséget teremtettél erre az önismereti folyamatra! Azt tudom, és hiszem, hogy a Lelked érzi, hogy eljuttattál egy másik dimenzióba! KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Köszönöm, hogy a Te Lelked által mutathatom meg a Lelkem valódi színeit. Képeid Lelkedből – képek a Lelkemnek.

 Szeretettel és köszönettel:

 Tátus Tímea

Nos, hát eddig a levél. Köszönöm a nyílt és őszinte szavakat. Timi nagyon szépen összefoglalta annak lényegét, amire törekszem portréfotózásaim által. A felfedezés élményét szeretném nyújtani mindazoknak, akik nyitottak és bátrak arra, hogy meglássák önmaguk elrejtett vagy talán addig még sosem látott oldalát, és ezzel egy jó adag energiát begyűjtsenek, gazdagítsák a lelküket.
Ezért született a Képek a lelkednek.