Már régóta készültem egy hajókázásra a Dunakanyarba.
Csendes szombat reggel, tiszta kék ég. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy délutánra változni fog.
Három és fél óra út áll előttem, utazás vízen – alig vártam, hogy vízre szálljak.
Buda, Pest, hidak, szigetek, kenusok, fürdőzők, horgászok, körülöttem utasok. Sokfélék: a lány, aki tűsarkúban tipegett és folyamatosan szelfizett, a haverok, akik sörözgettek és “Jó fogást!” kiabáltak a horgászoknak, a külföldi pár, akik csak csendben élvezték a körpanorámát…
Aztán a nagymarosi kikötőből irány a hegy, hogy felülről is lefotózzam a vén Dunát és káprázatos naplementés felvételeket kattintsak.
Az időjárás viszont másképp gondolta. Elkezdtek gyülekezni a felhők, a csúcsokon erős szél is fújt. Naplemente idejére már teljesen összefüggő felhőtakaró borította az eget és megjelentek az első esőcseppek…
20+ éve fotózom. Szerencsésnek tartom magam, hogy a fotográfia számtalan területén kipróbálhattam magam: a portréfotózástól a riporton át a színházi fotózásig, az esküvőfotózástól az enteriőrök, tájképek fotografálásáig. Meggyőződésem, hogy a szépség, a harmónia mindenütt és mindannyiunkban ott van. Célom, hogy fotóimmal megmutassam ezt. 